Újabb hosszú várakozás után, 2004-ben jelent meg az American Idiot, ami túlszárnyalta a banda összes korábbi sikerét. A „rockopera” dalai számos Grammy-díjat és szinte az összes fontosabb szakmai elismerést besöpörték.

Egy kanadai lapnak nyilatkozva az együttes frontembere, Billie Joe Armstrong elmondta, hogy őket is meglepte az anyag fogadtatása. „Nem akarok beképzeltnek tűnni, de tisztában voltunk azzal az American Idiot felvételei során, hogy ez idáig nem készítettünk ilyen jó albumot. Az azonban minket is meglepett, hogy ennyire tetszik az embereknek.” – mondta az énekes, aki a két társával 16 éve zenél már együtt. Az első komolyabb sikerüket az 1994-ben megjelent Dookie című lemezükkel aratták, amelyből világszerte több mint tízmillió példány fogyott.
A kritikusok szerint a Green Day ezzel az anyaggal érkezett el a csúcsra.

A lemez címe mindenesetre árulkodó, és a dalokat hallgatva az emberben csak megerősödik az érzés: itt bizony egy kemény, társadalomkritikus szövegekkel teletűzdelt anyaggal van dolgunk. A célpont nem is lehet más, mint Amerika és a jelenlegi amerikai kormányzat, ami aztán kap hideget is, meleget is!Billie Joe Armstrong az eddigi legrosszabb amerikai elnöknek nevezi Busht. Új lemezük (American Idiot) – amelyen a jelenlegi elnököt gyalázzák – tarol az eladási listákon. A csapat részt vesz a Rock Against Bush CD kiadásában olyan csapatokkal, mint a Sum 41.

A dalok stílusa elég változó: van itt kőkemény, szobaszétverős punk (American Idiot, St. Jimmy), dallamos pop-punk (She’s a Rebel, Extraordinary Girl, Letterbomb, Wake Me Up When September Ends) meg cipőbámulós prüntyögés (Boulevard of Broken Dreams, Give Me Novocaine). Amitől a lemez azonban igen komoly értékkel bír, az két tétel: név szerint a Jesus of Suburbia és a Homecoming. Mindkét dal 9 perces, öt részből tevődik össze, és a maguk műfajában zseniálisak.

Az American Idiot a maga erősségeivel és gyengéivel egy szerethető album. Kétségtelen, hogy a dalokban benne van minden, amit a csapat 2001. szeptember 11-e utáni Amerikáról gondol – hol dühösen, agresszívan, hol bánatosan, hol talán reménykedve.

Ez a Green Day 2004-ben.